2013. május 26., vasárnap

B40 programsorozat

Andrással már jó régen megállapodtunk egymással, hogy különböző alkalmakra nem tárgyakat, hanem élményeket ajándékozunk egymásnak.
A közelgő 40. születésnapomra András nagy szervezkedésbe kezdett - teljes hírzárlat mellett. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mivel készül. Hát kérem egy egész programsorozatot állított össze: 4 naposat - egy-egy nap minden 10 évért:)
A programsorozatból mindig csak annyit árult el, ami éppen soron következett - így minden egyes nap, sőt még azon belül az egyes programok is az utolsó pillanatig titokban maradtak.


2013.05.23. csütörtök
A 4 nap törzsét egy Jobbagyféltekés rajztanfolyam adta. Régen (általános- és középiskolás koromban) nagyon szerettem rajzolni, sokat is firkálgattam akkoriban, de ez lassan abbamaradt. Sosem jártam rajztanfolyamra. Nagyon jó érzés volt megint nekifogni. Kaptam négy napnyi időt arra, hogy csak rajzoljak.

A tanfolyam egyébként - a neve ellenére - nem valami hókuszpókusz, és szerintem a jobb agyféltekéhez sem sok köze van: egyszerűen megtanítják az alap rajztechnikákat (pl. árnyékolás) és megtanítanak figyelni.

Egy kézrajzom a tanfolyam elejéről és a végéről:


Egy portrérajzom a tanfolyam második feléből:


És végül az a bizonyos önarckép, amivel általában reklámozzák az ilyen tanfolyamokat. Azt azért tudni kell, hogy az első önarcképet tükörből rajzoltuk, és volt rá kb. 30-40 percünk (látszik is, hogy éppen csak elkezdtem), a tanfolyam végén pedig egy nyomtatott fotóról dolgoztunk (középen), és volt 2,5 óránk a nagy műre. (Aki nem volt különösebben tehetséges, annak továbbra sem nagyon hasonlított a portréja saját magára...)


Nagyon élveztem, és elhatároztam, hogy néha fogok rajzolgatni - már ha az időm engedi.

Este az Onyx étteremben vacsoráztunk. Ez Magyarország egyik Michelin-csillagos étterme, és az árai is ennek megfelelően alakulnak, ezért eddig csak szemeztünk vele, de be nem mentünk:)
Hát most ajándékba kaptam egy vacsorát. Pazar volt. Tényleg jelent valamit az a Michelin-csillag.
Az étterem, a teríték, stb. nagyon elegáns, a személyzet nagyon figyelmes, az ételek nagyon finomak.



Mi egy menüsort választottunk:

Magyar Evolúció Menü


  • Sültpaprika esszencia, paradicsom, mangalica töpörtyű 
  • Libamájtorta, medvehagymás kalács 
  • Pisztráng lágyan marinálva, burgonyasaláta, tojássárgája 
  • Gulyásleves (Bocuse d’Or Lyon 2013)
  • Faszénen sült mangalicakaraj és lapockalekvár, tavaszi babvariációk, tárkony 
  • Somlói XXI. század
A felsoroltakon kívül volt még frissen sült kenyérválogatás (a kelkáposztás kenyértől az olíváson át mindenféle volt friss vajjal szervírozva). Ezzel kezdtünk, és alig bírtuk abbahagyni:)
A menüsor végén pedig sütiválogatás volt. Hát ez is mennyei volt. Habár már jól voltam lakva, nem bírtam abbahagyni:)

Az ételek miniatűr kidolgozásúak, az adagok 3-4 falatnyiak - de kidurranásig jóllaktunk a 3 órásra nyúlt vacsora végére. Nekem nagyon tetszik az a koncepció, hogy többféle ételből együnk inkább kevesebbet.
Ez itt a somlói - nyamm:

2013.05.24. péntek
A nap folyamán rajztanfolyam, este pedig a Spazio Caffé-ban vacsoráztunk, a  majd a Vígszínházban az Átutazók c. előadást néztük meg.
Nagyon tetszett a darab, jó választás volt.



2013.05.25. szombat
A nap folyamán rajztanfolyam, este pedig életem első Quimby koncertjén vehettem részt. Már nagyon kíváncsi voltam rájuk, mert a zenéjüket szeretem.
A nagyszabású szabadtéri koncert jó volt - eszembe juttatta szingli koromat, amikor olyan sokat jártam esténként ide-oda:)



2013.05.26. vasárnap
A nap folyamán rajztanfolyam, este pedig egy meglepetés torta + virágcsokor + a család és anyáék vártak otthon:)



Ezzel a köszöntéssel ért véget a születésnapi programsorozatom.
András feltette az ominózus kérdést, hogy "milyen érzés 40 évesnek lenni?" - erről eszembe jutott a 30. születésnapom, ahol szintén megkaptam ezt a kérdést a barátaimtól (csak más évszámmal). Akkor már túl voltam a köszöntésükön, ami szintén meglepetés volt: kb. 20 barátomtól egy esti program után váratlanul kaptam egy 30 szálból álló rózsacsokrot: teljesen elérzékenyültem:) Hát még akkor, amikor egy hét múlva barlangászás után - amikor alkonyatkor kijöttem a barlangból a rét fel volt díszítve lufikkal és mécsesekkel, és minden barátom engem ünnepelt. Akkor azt válaszoltam arra a bizonyos kérdésre, hogy "ha ennyi kedves barát ennyit szervezkedett titokban, hogy engem felköszönthessen - akkor én nagyon szerencsés és boldog ember vagyok."
Most is hasonlóképpen tudok válaszolni: "ha a férjem ennyit szervezkedett titokban, hogy engem felköszönthessen; és megkaptam a legnagyobb ajándékot: egy-egy puszit a két kisfiamtól és a férjemtől - akkor én nagyon szerencsés és boldog ember vagyok."

Köszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...