Egy kedves meghívásra Szőkédre utaztunk a hétvégére.
Középiskolai barátnőm, Era, és családja látott vendégül bennünket. A fiúknak külön öröm volt, hogy velük két egykorú gyerek is van a családban: Boldi és Julcsi. Nem tartott sokáig az összemelegedés:)
Ha már ott jártunk a közelben, és pont a hétvégére esett a mohácsi busójárás, hát azt sem hagyhattuk ki.
Először a mohácsi emlékművet néztük meg.
Ezt (itthon) kiegészítettük a mohácsi csatáról készített animációs kisfilmmel - s a fiúk máris törökverést játszottak.
Aztán bementünk Mohács belvárosába is és belevetettük magunkat a nagy forgatagba:
"A
mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás
télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló
ünnepek családjába tartozik.
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A
mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos
sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk
készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a
Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A
város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy
arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden
bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a
szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai
alakját.
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított
rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött
cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy
marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot.
Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt tartották.
(ez - mármint a kereplő - a fiúk kezéből sem hiányozhatott. Végig pögették-recsegtették)
A leglényegesebb azonban, ami a busót
busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett
birkabőrcsuklyás álarc.
Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó
busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva
kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban
az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük."
Szőkédi kiruccanásunkat a fiúk egy nagy gesztenyecsatával zárták:)
Köszönjük a meghívást, folyt.köv. nálunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése